A közbeszédben sokszor halljuk, hogy az emberiség energiatörténete „átmenetek sorozata”: a fa kora után a szén, majd az olaj és végül a megújulók váltották egymást. Jean-Baptiste Fressoz, a francia tudomány- és technikatörténész ebben a könyvben radikálisan más képet fest. Rámutat, hogy nem helyettesítettük, hanem felhalmoztuk az energiahordozókat: a fa, a szén, az olaj és a gáz mind együtt növekedtek, egymásra épülve, és ez a halmozódás magyarázza, miért olyan nehéz a tényleges dekarbonizáció.
A More and More and More nem a megszokott fejlődési narratívát követi, hanem a különböző energiarendszerek szimbiotikus összefonódásait tárja fel. A könyv világos történeti példákon mutatja be, miért tévút a „nagy átmenet” illúziója, és miért van szükség a múlt leegyszerűsített mítoszai helyett a jelen kihívásainak radikálisan új értelmezésére.
Ez a kötet mindazoknak szól, akik szeretnék mélyebben érteni, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben miért nem elég a „technológiai váltásról” beszélni – hanem a fogyasztás és az anyagi világ egészének újragondolására van szükség.
A szerzőről
Jean-Baptiste Fressoz tudomány- és technikatörténész, korábban a londoni Imperial College oktatója, jelenleg a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS) kutatója. Szakterülete az energia- és környezettörténet, különösen annak politikai és társadalmi összefüggései.
Számos nagyhatású mű szerzője, többek között The Happy Apocalypse és (Christophe Bonneuil társszerzőjeként) a sokat idézett The Shock of the Anthropocene. Fressoz kutatásainak középpontjában az áll, hogy miként alakították a modern társadalmak energiarendszerei és anyaghasználata a globális ökológiai válságot.
