A fenntarthatóság központi gondolata az erőforrások használatának és így az emberi tevékenység környezetünkre gyakorolt negatív hatásainak minimalizálása. Egy „fenntartható” rendszer a legnagyobb hatékonyság mellett is maximum karbonsemleges lehet. Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emberi tevékenység által generált klímaváltozás olyan mértékű környezetpusztítással jár, amelyet a jelenlegi szemléletmódunkkal nem tudunk visszafordítani.
A szerzők: Engloner Gyöngyvér építész, az ausztrál Hames Sharley stúdió munkatársa, ahol tagja a Fenntarthatósági Fórumnak és a Városépítészeti Munkacsoportnak. Mandel Mónika tájépítészmérnök, a Biophiliart alapítója, aki a 4D Tájépítész Iroda munkatársaként részt vett számos környezetrendezési projekt, köztük a Széllkapu Park tervezésében. A cikk a szerzők, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Qubit kollaborációjaként jött létre.
