2026 elején hatályba lépett a nyílt tengerek biológiai sokféleségének védelméről szóló nemzetközi megállapodás (BBNJ), amely a Föld felszínének közel felét és az óceánok kétharmadát érinti. A most lezárult előkészítő bizottsági ülés (PrepCom III) célja az volt, hogy megalapozza az egyezmény működését – azaz a politikai ígéretekből tényleges intézményi és pénzügyi rendszert hozzon létre.
A tárgyalások egyszerre jeleznek előrelépést és komoly feszültségeket. Bár sikerült megállapodásokat elérni több kulcsterületen – például a pénzügyi mechanizmusok, az információmegosztási rendszer (Clearing-House Mechanism) és a jövőbeni intézményi struktúra egyes elemei kapcsán –, számos kérdés nyitva maradt. Ezeket a résztvevők már a 2027-re tervezett első részes felek konferenciájára (COP1) tolták tovább.
A legnagyobb viták az irányítási szabályok körül alakultak ki: hogyan születnek majd döntések, milyen szerepe lesz a különböző országcsoportoknak, és milyen mértékben érvényesülhetnek nemzeti érdekek a globális közjavak védelmében. Különösen érzékeny kérdés a tengeri védett területek kijelölése, ahol a szuverenitási viták és geopolitikai érdekek könnyen blokkolhatják az előrelépést.
A folyamat ugyanakkor jól mutatja a globális környezeti kormányzás dilemmáját: miközben a tudomány egyre sürgetőbb beavatkozást indokol – a mélytengeri ökoszisztémák sérülékenysége és az emberi tevékenységek növekvő nyomása miatt –, a nemzetközi döntéshozatal továbbra is lassú és kompromisszumokra épül.
A tárgyalások egyik fontos tanulsága, hogy a technikai kérdések (például adatmegosztás vagy finanszírozás) mellett a politikai bizalom és a multilaterális együttműködés minősége legalább ennyire meghatározó. Több résztvevő is hangsúlyozta: a valódi siker nem az egyezmény elfogadása volt, hanem annak működőképessé tétele – ami még csak most kezdődik.
(Angol nyelven)
