A magyar háztartások jelentős része ma is tűzifával fűt, de egy friss kutatás szerint ez a rendszer hosszú távon nem fenntartható – sem társadalmi, sem környezeti szempontból. Az Energy Policy folyóiratban megjelent tanulmány részletes, településszintű elemzéssel mutatja meg, hogy a tűzifa iránti kereslet már a közeljövőben jóval meghaladhatja a fenntartható kínálatot Magyarországon.
A kutatás szerint „üzletmenet a szokásos módon” (BAU) forgatókönyv mellett az éves tűzifaigény (kb. 9,3 millió m³) közel kétszerese a rendelkezésre álló kitermelhető mennyiségnek (4,7 millió m³). Ez különösen a közép- és kelet-magyarországi térségekben okozhat súlyos hiányt, miközben az ipari felhasználók is versenyeznek az erőforrásért. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tűzifa használata szorosan összefügg az energiaszegénységgel, valamint komoly légszennyezési problémákat is okoz.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy az épületállomány energetikai korszerűsítése kulcsszerepet játszhat: egy ambiciózus energiahatékonysági forgatókönyv akár 74%-kal is csökkentheti a lakossági tűzifaigényt, lényegében megszüntetve a kínálati hiányt. Ez nemcsak a klímacélok elérését segítené, hanem csökkentené a háztartások kiszolgáltatottságát és a helyi légszennyezést is.
A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy az általános biomassza-támogatások könnyen „beragaszthatják” a rendszert a faalapú fűtésbe, miközben a hazai energiapolitika hosszú távon éppen ennek kivezetését célozza. Ehelyett célzott, térben differenciált szakpolitikai eszközökre és jól összehangolt felújítási programokra lenne szükség.
A cikk fontos hozzájárulás a biomassza szerepéről szóló vitához: miközben a fa alapú energia megújulónak számít, használata komoly kompromisszumokkal jár az erdők szénmegkötő képessége, a biodiverzitás és a levegőminőség szempontjából is.
(Angol nyelven)
