A brazíliai Belémben zajló COP30-ra eredetileg történelmi fordulópontként tekintettek: Amazonasi helyszín, erős társadalmi várakozás, a tudomány egyértelmű figyelmeztetései. Mégis, a konferencia első napjai élesen rávilágítottak arra, hogy maga a klímatárgyalási rendszer is repedezik.
A Guardian riportja szerint a COP-folyamat minden eddiginél látványosabban ütközik bele saját szerkezeti határaiba. A döntéshozatal egyhangúsága, a geopolitikai feszültségek, a fejlett és fejlődő országok közötti aszimmetria, valamint a fosszilis iparágak elsöprő lobbiereje együtt olyan helyzetet teremt, ahol a sürgető klímaválság ritmusa és a tárgyalások sebessége közötti szakadék egyre csak mélyül.
A cikk arra is rámutat, hogy a COP-okon már évek óta megjelenő aránytalanságok – százfős delegációk a gazdag országoknál, egyetlen túlterhelt tárgyaló a legsebezhetőbbeknél – ma már nem egyszerűen igazságtalanságok, hanem a folyamat működőképességét kérdőjelezik meg.
Eközben több mint 2 000 fosszilis lobbi-képviselő hivatalos jelenléte alakítja az atmoszférát: a tárgyalótermeken kívüli „üzleti vásár” lassan nagyobbra nő, mint maga a klímadiplomácia tere.
A COP30 így végső soron nemcsak a kibocsátáscsökkentésről, pénzügyi vállalásokról és 1,5 °C-ról szól, hanem arról is, hogy a világ legfontosabb klímapolitikai fóruma képes-e még betölteni eredeti szerepét – vagy a politikai és gazdasági erőviszonyok végleg maguk alá gyűrték.
(Angol nyelven)
