Kína 15. ötéves terve nem ígér látványos fordulatot, mégis kulcsfontosságú dokumentum: ebből derül ki, milyen irányba mozdul el a világ legnagyobb kibocsátója 2030-ig, vagyis abban az időszakban, amely döntő lesz a globális klímacélok szempontjából. A Carbon Brief részletes elemzése azt mutatja be, hogy a friss terv egyszerre erősíti meg a tisztaenergia-átmenet folytatását és hagy nyitva komoly kérdéseket a fosszilis energia, különösen a szén jövőjéről.
A tervezet szerint Kína 2026 és 2030 között 17 százalékkal csökkentené a gazdaság karbonintenzitását, miközben 25 százalékra emelné a nem fosszilis energia arányát a teljes energiafogyasztásban. A dokumentum továbbra is erősen támogatja a napenergiát, a szélenergiát, az elektromos járműveket, az energiatárolást, a hidrogént és más stratégiai tisztaipari ágazatokat. Emellett Kína világosan jelzi azt is, hogy a jövőben nemcsak ipari nagyhatalomként, hanem a globális klímakormányzás egyik meghatározó szereplőjeként is fel akar lépni.
A cikk ugyanakkor arra is rámutat, hogy a terv óvatosabb, mint amit sokan vártak. Nem szerepel benne abszolút kibocsátási plafon, és bár a szöveg beszél a szén- és olajfogyasztás tetőzésének előmozdításáról, nem határoz meg ehhez konkrét dátumot. A szén „tiszta és hatékony” felhasználásának emlegetése azt jelzi, hogy az energiabiztonság továbbra is legalább olyan fontos szempont Peking számára, mint a kibocsátáscsökkentés. Ez a kettősség végigvonul az egész dokumentumon: Kína gyorsítja a tisztaenergia-rendszer kiépítését, de közben nem akar túl gyorsan elszakadni a fosszilis energiahordozóktól.
A Carbon Brief elemzése azért különösen érdekes, mert nemcsak a fő számokat emeli ki, hanem el is helyezi őket a kínai klímapolitika tágabb összefüggésrendszerében. Megmutatja, hogyan változik a karbonintenzitás számításának módszertana, miért fontos a nem fosszilis részarány célértéke, mit jelent a villamosenergia-hálózatok fejlesztése, és hogyan kapcsolódik mindez Kína iparpolitikájához, külpolitikai ambícióihoz és a globális dél felé irányuló klímastratégiájához.
Ez az írás azoknak is hasznos, akik szeretnék jobban érteni, mitől ennyire nehezen olvasható Kína klímapolitikája: a dokumentum egyszerre szól a dekarbonizációról, a gazdasági növekedésről, az állami tervezésről, az ellátásbiztonságról és a geopolitikai versenyről. A kép tehát nem fekete-fehér. A terv alapján Kína nem hátrál ki a zöld átmenetből, de nem is vállal egyértelműen keményebb klímakorlátokat. Márpedig annak, hogy ez a mérleg végül melyik irányba billen, globális jelentősége van.
Fontos, hogy a Carbon Brief is jelzi: ez még a terv tervezete, így a végleges változatban lehetnek módosítások. Épp ezért különösen izgalmas most olvasni ezt az elemzést: egyszerre pillanatfelvétel és előrejelzés arról, mire készül Kína a következő fél évtizedben. (Angol nyelven)
