Az Egyesült Államok újraértelmezné, mi számít „amerikai” erőforrásnak – legalábbis ami a mélytengeri ásványkincseket illeti. Egy 2025-ös elnöki rendelet nyomán a kormányzat olyan területeken is bányászati tevékenységet tenne lehetővé, amelyek a nemzetközi jog szerint nem tartoznak egyetlen állam fennhatósága alá sem.
A cikk bemutatja, hogyan alakult ki a jelenlegi tengeri jogi rendszer, amely a partmenti országok számára kizárólagos gazdasági övezeteket biztosít, míg a mélytenger jelentős része az „emberiség közös örökségének” számít. Ezeken a területeken a kitermelést elvileg csak nemzetközi keretek között, a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság felügyelete alatt lehetne végezni.
A szerző szerint az amerikai törekvések – amelyek egy 1980-as törvényre hivatkozva próbálnák megkerülni ezt a rendszert – alááshatják a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Különösen problémás lehet, ha más országok vagy vállalatok is csatlakoznak az ilyen egyoldalú kezdeményezésekhez, ami jogi konfliktusokhoz és precedensértékű vitákhoz vezethet.
A tét nem kicsi: a mélytengeri bányászat kulcsszerepet játszhat az energiatároláshoz és digitális infrastruktúrához szükséges kritikus nyersanyagok biztosításában. Ugyanakkor a kérdés túlmutat az erőforrásokon: arról szól, hogy képes-e a nemzetközi közösség megőrizni a globális közjavak feletti közös felelősség elvét egy egyre erősödő nyersanyagverseny közepette.
(Angol nyelven)
