Kína az elmúlt két évtizedben példátlan léptékű faültetési és élőhely-helyreállítási programokat valósított meg – köztük a Nagy Zöld Falat, a Grain for Green Programot és a Természetes Erdővédelmi Programot. A friss kutatás szerint ezek a beavatkozások annyira átalakították az ország növényzetét, hogy már a teljes vízkörforgás eloszlását is megváltoztatták.
A 2001 és 2020 közötti adatok alapján a növekvő növényborítás miatt az evapotranszspiráció (a növények által kibocsátott és a talajból elpárolgó víz mennyisége) jelentősen nőtt. Ez azonban nem mindenhol eredményezett több csapadékot:
– az északnyugati száraz térségekben és a keleti monszunövezetben csökkent az elérhető édesvíz,
– a Tibeti-fennsíkon viszont nőtt a csapadékmennyiség, ahová a szél akár több ezer kilométerről is elszállíthatja a vízpárát.
A tanulmány arra figyelmeztet, hogy az ökoszisztéma-helyreállítás fontos klímaalkalmazkodási eszköz, de komoly vízgazdálkodási következményekkel jár, különösen olyan országokban, ahol a vízkészletek amúgy is egyenlőtlenül oszlanak el – mint Kínában, ahol a lakosság közel fele a vízkészletek mindössze ötödével gazdálkodik.
A kutatók szerint minden országban külön vizsgálni kell, hogy a zöldítés milyen hatással lesz a vízmozgásokra – hiszen amit egy helyen elpárologtatunk, az máshol hullhat le. (Angol nyelven)
