A Qubit friss összefoglalója arra figyelmeztet: a globális felmelegedés üteme gyorsabb lehet annál, mint amit a jelenlegi klímamodellek korábban valószínűsítettek. Az University of Exeter kockázatelemző matematikusainak kutatásai és az ELTE Meteorológiai Tanszék elemzése szerint nemcsak a kibocsátások nőnek, hanem a Föld energiamérlege is egyre súlyosabban felborul.
A cikk egyik kulcsállítása az aeroszolok szerepéhez kapcsolódik: ezek a légszennyező részecskék évtizedeken át egyfajta „rejtett napernyőként” mérsékelték az üvegházhatású gázok melegítő hatását. A tisztább levegő paradox módon most felerősíti a felmelegedést, mivel az aeroszolok hűtő hatása gyorsabban tűnik el, mint ahogy azt a modellek feltételezték. A műholdas mérések alapján a többletenergia példátlan ütemben halmozódik fel az óceánokban, a jégtakarókban és a légkörben.
A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy a felmelegedés üteme már most a pesszimistább kibocsátási forgatókönyvekhez áll közel, és egyre reálisabbá válik a veszélyes billenőpontok átlépése. Az 1,5 °C-os küszöb felett láncreakciószerű, visszafordíthatatlan változások indulhatnak el a grönlandi és antarktiszi jégtakaróban, a permafrosztban, az Amazonas térségében vagy az óceáni áramlásokban.
A legnyugtalanítóbb következtetés: még akkor is valószínű lehet egy 2 °C-kal melegebb világ 2050 előtt, ha az emberiség azonnal nullára csökkentené a kibocsátásait. Ez nemcsak ökológiai, hanem súlyos gazdasági és társadalmi kockázatokat is jelent – és alapjaiban kérdőjelezi meg azt az elképzelést, hogy „még van időnk lassan reagálni”.
