Franciaország határozottan bírálta azokat a törekvéseket, amelyek késleltetnék az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület következő, kulcsfontosságú értékelő jelentésének megjelenését. Az IPCC-jelentések 5–7 évente készülnek, és a globális klímapolitika legfontosabb tudományos alapját jelentik.
A vita egy bangkoki szakértői találkozón éleződött ki, ahol több ország – köztük India és Saudi-Arábia – felvetette, hogy a jelentést csak 2029-ben publikálják. Ezzel szemben Franciaország és számos, a klímaváltozásnak különösen kitett ország azt szeretné, ha az anyag már 2028 előtt elkészülne, hogy közvetlenül informálja a következő nagy ENSZ-klímacsúcs döntéseit.
A tét nem pusztán időzítés: a 2028-as konferencián kerül sor a global stocktake folyamatra, amely során a világ országai számot adnak arról, mennyire haladnak a kibocsátáscsökkentési célok felé. Ehhez elengedhetetlen a legfrissebb tudományos értékelés.
Monique Barbut francia környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta: „a tudomány nélkülözhetetlen a klímapolitikai döntésekhez”, és egy esetleges csúszás komolyan aláásná a globális klímafellépést.
A halasztást szorgalmazó országok ugyanakkor azzal érvelnek, hogy több időre van szükség a fejlődő országok adatainak és kutatásainak beépítéséhez. A vita így nemcsak technikai, hanem politikai kérdéssé is vált: ki, mikor és milyen tudományos alapokra támaszkodva formálja a globális klímapolitikát.
(Angol nyelven)
A cikk jól rávilágít arra, hogy a klímaváltozásról szóló tudás nem pusztán tudományos kérdés, hanem geopolitikai tét is – ahol a jelentések időzítése közvetlen hatással lehet a nemzetközi döntéshozatalra.
