Az elmúlt egy évben drámai gyorsasággal és meglepő mértékben tört meg a globális klímavédelem lendülete – állítja az Axios elemzése. A korábban meghatározó politikai, gazdasági és kulturális konszenzus látványosan meggyengült, miközben a bolygó továbbra is soha nem látott ütemben melegszik.
A fordulópontot az Egyesült Államok döntése jelenti: Donald Trump bejelentette, hogy az ország kilép a több mint harminc éve működő ENSZ-klímaegyezményből, így egyedüliként marad kívül a globális klímapolitikai keretrendszeren. A lépés nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati következményekkel is jár, hiszen az elmúlt évtizedek klímapolitikája nagyrészt a nemzetközi együttműködésre, a multilateralizmusra és a közös célokba vetett hitre épült.
A visszalépés nem korlátozódik az Egyesült Államokra. Kanada korábban klímaügyben élen járó kormánya sorra vonja vissza intézkedéseit, Európa enyhíti az autóipari és kibocsátási szabályokat, míg vállalatok és befektetők is óvatosabbá váltak. A klímatechnológiákba irányuló kockázati tőke-befektetések 2021 óta közel a felére estek vissza, és a „nettó zéró” cél politikailag egyre vitatottabbá válik.
Ugyanakkor a kép nem egységesen sötét. Az elemzés rámutat: a klímaambíciók átalakulnak, nem pedig teljesen eltűnnek. Az Európai Unió továbbra is ragaszkodik hosszú távú kibocsátáscsökkentési céljaihoz, Kína jelentős állami forrásokat fordít tiszta technológiákra, és az atomenergia – különösen az AI-energiaigények miatt – új lendületet kapott. Még az Egyesült Államokban is fennmaradt a támogatás több kulcstechnológia, például a geotermia és az energiatárolás esetében.
A cikk szerint a valódi kérdés nem az, hogy vége van-e a klímavédelemnek, hanem az, hogyan lehet előrehaladni egy sokpólusúbb, konfliktusosabb világban. A hangsúly egyre inkább a politikailag kivitelezhető, fokozatos átmenetekre, valamint az együttműködés új formáira helyeződik – miközben a fizikai klímakorlátok nem várnak. (Angol nyelven)
