A COP30 előtt példátlan diplomáciai helyzet alakult ki: Donald Trump úgy döntött, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt a klímacsúcson, ezzel vezetői űrt hagyva maga után. A hagyományosan amerikai „ütéselnyelő" szerepre támaszkodó Európai Unión most minden nyomás összeadódik – miközben saját belső zöldátállási válságával is küzd.
A Politico elemzése szerint az EU:
két tűz közé szorul: egyszerre kellene példát mutatnia ambiciózus klímapolitikával, miközben otthon erősödik a klímaszkepticizmus és a deregulációs nyomás;
nem rendelkezik azokkal a tapasztalt politikai tárgyalókkal, akik korábban képesek voltak nehéz COP-helyzeteket áthidalni;
Kínával feszült viszonyba került az EU által „elégtelennek” nevezett kínai klímacélok és az európai karbonvám (CBAM) körüli feszültségek miatt;
miközben az USA hiánya miatt az EU-ra hárul a „gazdag országok hangja”, egy olyan szerep, amely sem politikailag, sem stratégiailag nem kényelmes számára.
A cikk hangsúlyozza: ha az EU valóban vezető szerepet akar betölteni, egyszerre kell „jó és rossz zsaru” szerepben is helytállnia – ez pedig új helyzet, amelyre a blokk még nincs felkészülve. (Angol nyelven)
