A Fülöp-szigeteki példán keresztül mutatja be ez a cikk, hogy a globális energiapiaci folyamatok miként gyűrűznek be a mindennapi élelmiszertermelésbe – és hogyan vezethetnek egészen odáig, hogy a gazdák inkább nem takarítják be a termést.
Az Benguet hegyvidéki régiójában a zöldségtermesztők – köztük káposztát termelő gazdák – egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy a földeken hagyják a termést. Ennek oka egyszerű, de drámai: a megemelkedett üzemanyagárak miatt a betakarítás, csomagolás és szállítás költségei meghaladják az eladási árat.
A háttérben a Közel-Kelet konfliktusaihoz köthető olajár-emelkedés áll, amely különösen érzékenyen érinti az importált üzemanyagtól erősen függő országokat, mint a Fülöp-szigetek. A dízel ára egy év alatt közel 60%-kal nőtt, ami nemcsak a szállítást, hanem a mezőgazdasági inputok – például műtrágyák – árát is felhajtotta.
A cikk egyik legfontosabb tanulsága, hogy a klímaválságról szóló diskurzusban gyakran háttérbe szoruló tényező, az energiaárak és az ellátási láncok sérülékenysége kulcsszerepet játszik az élelmiszer-rendszerek működésében. A gazdák helyzete kettős nyomás alatt romlik: miközben a költségek nőnek, a kereslet csökken, mivel a fogyasztók az infláció miatt olcsóbb élelmiszerek felé fordulnak.
A történet túlmutat a helyi válságon: rámutat arra, hogy a globális gazdasági és geopolitikai folyamatok közvetlenül befolyásolják a mezőgazdasági rendszerek fenntarthatóságát és a megélhetési biztonságot. A Klímaplatform szempontjából ez különösen releváns, hiszen jól mutatja, hogy a klímaadaptáció nemcsak ökológiai, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is – ahol az energia, az élelmiszer és a megélhetés szorosan összekapcsolódik.
(Angol nyelven)
