A Guardian beszámolója szerint a világ leggazdagabb 1%-a mindössze tíz nap alatt kimerítette azt a szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget, amely egy főre vetítve egész évre lenne „méltányosan” megengedhető. A még szűkebb elit, a leggazdagabb 0,1% esetében ez az idő mindössze három nap volt – derül ki az Oxfam friss elemzéséből.
A tanulmány rávilágít arra, hogy miközben a klímaválság legsúlyosabb következményeit jellemzően azok szenvedik el – alacsony jövedelmű országok lakói, őslakos közösségek, nők és gyerekek –, akik a legkevésbé járultak hozzá a kibocsátásokhoz, addig a globális elit aránytalanul nagy klímalábnyommal él. Az Oxfam becslése szerint az éghajlatváltozás okozta gazdasági károk 2050-re akár 44 ezer milliárd fontot is elérhetnek, különösen a sérülékeny régiókban.
A cikk hangsúlyozza: a probléma nem csupán a luxusfogyasztásban – például magánrepülők használatában – rejlik. A szupergazdagok befektetéseiken keresztül is a legszennyezőbb iparágakat finanszírozzák. Egy átlagos milliárdos portfóliója évente közel 1,9 millió tonna CO₂-kibocsátással hozható összefüggésbe, ami nagyjából 400 000 benzines autó éves kibocsátásának felel meg.
Az elemzés szerint ahhoz, hogy a világ esélyt kapjon a 1,5 °C-os felmelegedési küszöb betartására, a leggazdagabb 1%-nak 2030-ig mintegy 97%-kal kellene csökkentenie kibocsátásait. Az Oxfam ezért a klímapolitika fókuszának áthelyezését sürgeti: nem az átlagos háztartások további terhelésére, hanem a legnagyobb kibocsátók és a klímát romboló vagyonok célzott megadóztatására. (Angol nyelven)
A cikk egyértelmű üzenete, hogy a klímaválság nem pusztán környezeti, hanem mélyen társadalmi igazságossági kérdés is. Amíg a kibocsátások ilyen mértékben koncentrálódnak a globális elit kezében, addig az éghajlati átmenet nem lehet sem hatékony, sem igazságos.
