A Velencei-tó rekordközeli vízhiánya nem csupán egy tó problémája, hanem egy egész vízgyűjtő rendszer állapotának látványos tünete.
A szakértők szerint a klímaváltozás miatt növekvő párolgás és a gyakoribb aszályok mellett a történelmi vízrendezések, lecsapolások és a természetes vizes élőhelyek eltűnése is hozzájárultak ahhoz, hogy a térség egyre kevésbé képes megtartani a vizet.
A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy a tartós megoldást nem önmagában a vízpótlás, hanem a táji léptékű vízvisszatartás jelentheti. A Velencei-tó, a Fertő-tó és részben a Balaton helyzete ugyanannak a folyamatnak a különböző megnyilvánulása: egy olyan vízgazdálkodási rendszeré, amelyet még egy csapadékosabb éghajlatra terveztek. A kérdés ma már nem az, hogyan pótoljuk a hiányzó vizet, hanem az, hogyan tudjuk újra a tájban tartani.
