A biológiai sokféleség megőrzését célzó nemzetközi vállalások – köztük az úgynevezett „30×30” cél – szerint 2030-ig a szárazföldi és tengeri területek 30%-át védelem alá kell helyezni. Egy friss kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi számítások jelentősen túlbecsülhetik a ténylegesen védett területek arányát.
A kutatók egy új, tudományos alapú értékelési keretrendszert dolgoztak ki, amely nemcsak a kijelölt területek kiterjedését, hanem azok valós természetvédelmi hatékonyságát is vizsgálja. Dánia példáján bemutatva arra jutottak, hogy míg a hivatalos adatok szerint a szárazföld 15%-a és a tengeri területek közel 30%-a védett, a szigorúbb kritériumok alapján ezeknek csupán töredéke – kevesebb mint 2% – tekinthető valóban hatékonyan védettnek.
A probléma egyik kulcsa, hogy az európai Natura 2000 területek automatikusan beleszámítanak a célok teljesítésébe, noha sok esetben intenzív mezőgazdasági vagy halászati tevékenység zajlik bennük. Ez alapvetően kérdőjelezi meg, hogy ezek a területek mennyiben járulnak hozzá a biodiverzitás megőrzéséhez.
A tanulmány szerint a jelenlegi rendszer a mennyiséget helyezi előtérbe a minőséggel szemben. A valódi előrelépéshez nem elég új területeket kijelölni: biztosítani kell, hogy ezek ténylegesen képesek legyenek megőrizni az ökoszisztémák működését és ellenálló képességét. Enélkül fennáll a veszélye, hogy a 30×30 cél inkább politikai szimbólummá válik, mintsem valódi környezeti fordulóponttá.
(Angol nyelven)
