Egy friss, nagyléptékű elemzés szerint az elmúlt évtizedek erdőirtása már most mérhetően és jelentősen csökkentette a csapadék mennyiségét a Amazonas-medence déli részén. A kutatók műholdas megfigyelések és légköri nedvességkövető modellek kombinációjával vizsgálták az 1980 és 2019 közötti időszakot, és arra jutottak: a dél-amazóniai régióban az éves csapadék 8–11%-kal esett vissza.
A tanulmány egyik kulcsállítása, hogy a csapadékcsökkenés több mint fele – egyes térségekben akár 70%-a – közvetlenül az erdőirtáshoz köthető. Az erdők eltűnésével ugyanis gyengül a növényzet által „újrahasznosított” nedvesség mennyisége: csökken a párologtatás, stabilabbá válik a légkör, és a nedvesség nagyobb része elhagyja a térséget csapadékképződés nélkül. Ez a folyamat különösen veszélyes, mert nemcsak a már erdőirtott területeket érinti, hanem a még meglévő erdők csapadékellátását is.
A kutatás egyik legaggasztóbb megállapítása, hogy a jelenleg használt klímamodellek szisztematikusan alábecsülik az erdőirtás csapadékra gyakorolt hatását. Ez azt jelenti, hogy az Amazonas ökoszisztémájának stabilitása – és az úgynevezett „átbillenési pont” elérése – a korábban feltételezettnél jóval közelebb lehet. A szerzők szerint az erdőirtás lassítása és a nagyléptékű erdő-helyreállítás nemcsak természetvédelmi, hanem éghajlati szempontból is kulcsfontosságú lenne: érdemben mérsékelhetné a jövőbeli csapadékcsökkenést és az összeomlás kockázatát.
Fontos megjegyzés: a cikk jelenleg szerkesztetlen, korai hozzáférésű változatban érhető el. A szerzők is jelzik, hogy a végleges publikált verzióban kisebb módosítások, pontosítások még előfordulhatnak. (Angol nyelven)
