Amikor a klímacsúcs szállására költöd a klímacélokra szánt pénzt
Az ENSZ korlátozza saját személyzetének részvételét a novemberi COP30 klímacsúcson Belémben, mivel az Amazonas fővárosában elszálltak a hotelárak. A kormányoknak így sokszor napi 400–500 dollárt kellene fizetniük szobánként – miközben a fejlődő országok képviselői már most attól tartanak, hogy egyszerűen nem tudnak jelen lenni.
A brazil kormány ígéri, hogy lesznek kedvezményes szállások, de a helyhiány és a költségek újabb kérdéseket vetnek fel: ha a világ egyik legfontosabb klímakonferenciáját is ilyen körülmények között szervezik, mennyire vehetjük komolyan a „mindenki asztalhoz ül” elvet?
És persze ne feledjük: mindeközben az amazóniai erdők kivágásával épül az új autópálya, hogy legyen hova érkezni a klímacsúcsra.
Vajon miért nem lehet az online térben megtartani ezt a rendezvényt, ahogy oly sok más konferenciát igen, lásd a COVID-19 időszakát?
Vajon Magyarországról hányan vesznek majd részt ezen az önmagában is „klímagyilkos” eseményen?!
Vajon mennyire hitelesek azok a „klíma-fontosemberek”, akik például az ifjú klímahősök kérdésére a kereskedelmi repülést jelölik meg a klímavédelem legfőbb ellenségének, majd vígan repkednek keresztbe-kasul a Bolygón mindenféle kihagyhatatlan klímarendezvényre, amelyeket még véletlenül sem Kőbánya-alsón rendeznek meg?!
Vajon meddig lehet totál hülyének nézni az embereket ezügyben is?!
A kérdések persze költőiek… főleg, ha a klímaüggyel hivatásszerűen foglalkozók önmaguknak sem teszik fel őket.
